Philippe Boulle - Viktoriánus vámpír - Különös beavatás, Papok tébolya, Megsebzett király
Írta: Nima | 2010. 02. 06.
Ez a három kötetes sorozat valóban egy nagyon klasszikus, viktoriánus hangulatú, igazi, vérbeli vámpírtörténet. Rebecca családjával a könyvek kezdetén Egyiptomban él, az 1880-as évek végén. Édesapja vérbeli katona, de amikor arról volt szó, hogy eleget kell tennie családja hagyományainak, visszautaztak az ősi birtokra, Bernan Housra, ami az angliai Durham megyében állt. Édesanyja gyengélkedett egy egyiptomi esemény óta, de hogy pontosan mi is történt vele, azzal Regina nem nagyon volt tisztában. Angliába érkezésüket követően nem sokkal Emmára, az anyjára az egyik cseléd talált rá, úgy hiszik, már halva. Akkor pillantotta meg először Regina azokat a borzalmas sebeket, hegeket és mintákat, amik anyja testét borították. Nem sokra rá Emma családja meglepte a birtokot, és el sem mentek addig, amíg a hagyományaik szerint végső búcsút nem vettek rokonuktól. Reginának azonban a gyász csitultával szöget ütött a fejében, hogy nincs minden rendben anyja halála körül, és elhatározza, kideríti az igazságot. Ebben segítségére vannak vőlegénye és annak két katonatársa, és a szépséges Victora, aki bevezeti a vértestvérek éjszakai társadalmába.
SPOILER-VESZÉLY
És bár Regina erről nem tud, csak mi értesülünk róla, olvasók, Reginára felfigyeltek. Valakik. Többek is, akik, mint utóbb kiderül, nem egy oldalon állnak. De hogy ki mit is akar tőle, és miért is olyan fontos nekik, ez még jó darabig rejtve marad. Mert hogy Emma lánya, ez még nem adna okot ekkora érdeklődésre. Az, hogy az igazság kiderítéséhez egy egészen különös világba kell belépnie, a vámpírok világába, Reginának eszébe sem jut először, pláne, hogy ilyesfajta ragadozók valóban létezhetnek. Mert bizony Boulle regényében ezek a vámpírok nem édes-nyálas-szépséges férfiak, akik egyik nőt dugják a másik után, ők rothadó, bűzös teremtmények, akikből egy szempillantás alatt előtör az állat. Erotikus kisugárzásukkal a bűvkörükbe ejtenek nőt és férfit egyaránt, és rendelkeznek a klasszikus vámpír-tulajdonságokkal: nem képesek befogadni az étel, italt, nem bírják a napot, tipikus éjszakai lények, földdel teli koporsóban alszanak, ha éhesek lesznek, könyörtelenül ölnek, és gyökerük Magyaroszágig nyúlik vissza. Vigyázó teremtményeiket, a ghoulokat vérükkel láncolják magukhoz, és bár dúl a különböző klánok között a gyűlölködés, igyekeznek betartani saját szabályaikat. A szex, ami újabban szinte az egyetlen célja lett ezeknek a romantikus vámpírkönyveknek, itt egészen másfajta köntösbe bújik. Egyrészt természetesnek tűnik, másrészt semmi emberi nincs benne. A kéjvágy, ami szereplőket olykor elborítja, ha kicsit is a tudatuk mélyére néznek, érzik, hogy természetüktől távol áll, mégsem tudnak ellenállni egy vámpír vonzásának. Regina útja közöttük vezet el anyjához, és még ilyen segítők mellett sem épp veszélytelen ez a vállalkozás. Mint minden világban, itt is vannak a háttérben megbújó "lázadók", akik az uralkodó elpusztítására törnek, és itt igen különleges dologra van szükség, hogy egy ezeréves szörnyet el tudjanak pusztítani. Több szálon fut a történet, ugyanis nem csak Regina kutat anyja igazsága után, hanem Beckettet, a vámpírt is megismerjük, akit évszázadok óta érdekli fajátájának múltja. Különös helyeken fordul meg, ahol mindig talál valami érdekességet: szimbólumokat falakon, kéziratokban, testeken, különös rituálékat, a vámpírok különböző fajait, akik közül is a szétiták, Szét hívei a legtitokzatosabbak. Kettejük útjai keresztezik majd egymást, de talán nem mesélném el a könyveket.
SPOILER-VESZÉLYNEK VÉGE
Annyira nem volt köztudatban ez a sorozat, hogy ha Jane nem szól, micsoda kincsre bukkant, biztosan nem is tudnék róla. Valahogy eltűnt a süllyesztőben, pedig nem ott van a helye. Boulle világa vetekszik a sokak által klasszikusoknak tartottakkal, Stokerrel, Rice-szal. Egy olyan sztorit dolgozott ki, ahol ez a rothadó vámpírvilág csak olykor szépséges, ha a vámpírok hajlandósága (személyisége) azzá teszi, de egyébként bűzlik, oszlik, és mocskos. Titkos társaságok, összeesküvés, vérmágusok, boszorkánymesterek, élőhalottak mesterkedésének olyan világa ez, amit a romatikus szerelmestörténetre vágyóknak messzire el kell kerülniük, viszont aki vágyik egy igazán klasszikus vámpíros történetre, de már kívülről fújja a Drakula sorait, annak ezt mindenképpen el kell olvasnia. Én nagyon bele tudtam merülni ebbe a kemény világba, sajnáltam, hogy vége. Kevés ez a három könyv.
érték: 10/10***
Kategóriák:
10 csillagos
,
2010
,
fantasy
,
gótika
,
misztika
,
regény
,
thriller, horror
|
Címkék:
Delta Vision
,
sorozat
,
vámpírok
.. Főoldalra .. |
.. 12 széljegyzet .. »
Fábián Janka - Emma szerelme
Írta: Nima | 2010. 02. 04.
Elég rég volt már könyves poszt, annyi mindent kellett csinálnom, hogy az olvasással nem haladtam. Épp ezért azt hiszem, ez a legjobb könyv volt erre az időszakra, mert abban a percben bele lehet zökkenni a történet folyásába, ahogy kézbe vettem, esetleg több nap kihagyás után is.
Az egyetlen szó, amivel a könyvet jellemezni tudnám, az az, hogy nagyon kedves. Igaz, kicsit torzított a történeten, hogy itt mindenki szép volt, meg gyönyörű, meg minden ilyesmi, de ettől eltekintve Fábián Janka olyan történetet hozott össze, ami olvastatta magát. Emmáról, és az ő történetéről szól, amibe beletartozik a szülei múltja is. Annál is inkább, mivel apja, érezve halála közeledtét, visszaköltözik Kanadából Magyarországra, és kire is bízhatná rá egyetlen leánya nevelését, mint volt szerelmére, Évára. Így Emma Körtvélyesen köt ki, egy Balaton parti kisvárosban, ahol anno anyja mély nyomot hagyott a tisztes polgárokban. Úgyhogy ha akarna, se tudna elszakadni szülei múltjától, és mivel annyira hasonlít elhunyt édesanyjára, folyamatosan összefüggésbe hozzák akaratlanul is az elmúlt botránnyal. (Furdalja az oldalatokat, hogy milyen botrány, mi? Nagy meglepetés senkit nem fog érni.:) Így Emmának sokszorosan is helyt kell állnia magáért, és az meg cseppet sem könnyíti meg a dolgát, hogy Éva fia visszatér Párizsból, ráadásul képbe kerül a Szerelem is.
Igazából ez egy nagyon tipikus romantikus regény, és mivel nagyon élveztem a történetet és a karaktereket, azt kell mondjam, a jobbik fajtából való. A múlt század fordulóján íródott könyvek valamiért nagyon vonzanak, van egy olyan hangulata annak az időnek, amivel sehol máshol nem találkoztam. Bejárunk egy rakás olyan helyet, ami 110-en éve érdekesség volt, és feltűnik Ady is, mint a kor prominens költője. A karakterek nem akarnak nagyon "viselkedni", viszont minden egyes megmozdulásukon érezhető a kor erkölcsi rendje. Egyfolytában ott motoszkált bennem, hogy ilyenek lehettek a pöttyös könyvek (persze, nem tudhatom, azt hiszem, egyet sem olvastam), kellemes kis történet, kedvelhető szereplők, felszínes, de épp ezért nagyon is élvezhető korrajz. Mondjuk úgy 12 éves kortól bátran merem ajánlani.
érték: 10/8
Aki szeretné a könyvet megrendelni, az ITT megteheti.
Kategóriák:
2010
,
regény
,
romantikus
,
történelem
|
Címkék:
.. Főoldalra .. |
.. 4 széljegyzet .. »
Kis reklám
Írta: Nima | 2010. 02. 03.
Tessa csinált egy jó kis rejtvényt, úgyhogy nyomás játszani!
Kategóriák:
|
Címkék:
.. Főoldalra .. |
.. 1 széljegyzet .. »
Díjazott lettem
Írta: Nima | 2010. 02. 03.
Díjat kaptam, bizony ám.:) Mégpedig Heloise-tól.
Ami a dolog:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte. (ezúton is még egyszer köszönöm.:)
2. A logót ki kell tennem a blogomba. (ez megvan)
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam. (ez is megvan)
4. Írni kell magamról 7 dolgot. (na, ez nem lesz egyszerű)
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak. (ez se)
6. Be kell linkelnem õket. (ez könnyű)
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Szóval akkor írjak magamról 7 dolgot.
1. Azt, hogy imádom a könyveket, már inkább le sem írom, egyrészt egyértelmű, másrészt meg egyértelmű. Amióta olvasni tudok, olvasok, eleinte képregényeket, aztán inkább már csak könyveket. Újságokat szinte soha, még a toáletten sem. Első kapcsolatom a betűkkel fájdalmas nyomot hagyott bennem. Apukám újságot olvasott, és nem volt hajlandó elmagyarázni, mi az olvasás titka, és mik azok a kis firkák a délmagyarban (helyi hírlap, csak annak, aki nem tudja.). Épp suli előtt voltam, nyilván nem akart összezavarni, de én akkor valószínűleg úgy megsértődhettem, hogy eldöntöttem, én már pedig csakazértis fogok olvasni, és sokat, hogy úgy maradtam.
2. Szeretek azért mást is csinálni, egy időben konzolos játékokkal is bíbelődtem, meg maketteket építettem, meg rajzoltam, mostanra már alig van időm, úgyhogy amiket meguntam, azok kikoptak. Maradt a főzés, és ha csak erőm engedi, a sport. Mert a főzés mellett egyébként is muszáj lenne, de én egyébként is szeretek szenvedni.
3. Nem szeretek utazni. Egyszerűen nem. Nem a saját ágyam, meleg van, hideg van, tömeg van, nem látok, elém állnak, nem olyan, ahogy elképzeltem, elfáradtam, szóval én egy hisztis utazó vagyok, ha muszájból útra kelek, pláne, ha máshol kell aludnom. Ráadásul útközben nem tudok olvasni, max ha vonattal megyek, de a vonatozást különösen utálom, mert egy csomó időmet elveszi. Viszont vendégül látok bárkit, szeretettel, mert inkább 10 ágyhúzás, mint egy hosszabb út.
4. Az utazásnál jobban csak a mobiltelót utálom. Hasznos, meg szép, meg többek között jó kis csengőhangok vannak rajta. Azt bírom, mikor az irodát bediszkósítja két mobil. Olyankor legszívesebben kicsuknám az ügyfeleket. Szal a telefonálási kultúrában nincs mindenki topon, én sem, ezért jobb szeretem hanyagolni.
5. Imádok vásárolni. Bármit. Könyvet, alapanyagokat a főzéshez, ajándékokat, és szeretek mindenfélét megnézni, amivel a drága uramat az őrületbe kergetem. És persze, ha sürgetnek, mindig elfelejtek valamit, amiért aztán újra lehet menni.
6. Nem szeretek magamról írni.
7. Életem egyik legjobb dolga volt ebben a virtuális valótlanságban, hogy rátaláltam a könyvesblogokra. Néha kifáradok, de egyre jobban ragaszkodok.
És a 7 blogger, akinek továbbítanám ezt a kis meglepetést:
Amadea Tessa szeee ohentibi Lobo Chris Zenka
(mindig szabályt szegek, és másképpen, meg többet, meg kevesebbet írok, most próbáltam tartani a kereteket.)
Kategóriák:
|
Címkék:
.. Főoldalra .. |
.. 19 széljegyzet .. »
E-book reader
Írta: Nima | 2010. 01. 31.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az, hogy újabban (vagyis az utóbbi röpke másfél évben) töméntelen pénzt elköltöttem könyvekre, az egy dolog. Elvégre ha nincs rá pénzem, nem fogok könyvet venni, de valszeg ezzel a hozzáállással nem vagyok egyedül. Viszont ezzel egy időben egy rakás helyet is elfoglalt ez a sok könyv, az ember falai és polcai végesek, az enyém legalábbis, jelenleg a földön polcolódnak, szépen sorban, a nagy könyvespolcom előtt. Esélyem nincs rá, hogy normálisan el tudjam őket rakni.
Ez a két dolog, a könyvek egyre magasabb ára és a helyhiány, arra késztetett, hogy kicsit elmerüljek egy alternatívában, az e-bookban. Nem kell mindjárt a kalózkodásra gondolni (egyébként de, lehet rá is gondolni, bár nem ez a végcél), mert van egy csomó teljesen legálisan elérhető tartalom, akár ingyen, akár szinte fillérekért. Ha e-book, akkor mindenkinek azonnal a PC előtt görnyedés, monitorról való olvasás jut eszébe, pedig ez messze nem erről szól. Olyan, mintha egy vékonyka könyvet lehetne a végtelenségig lapozgatni (kis túlzással), teljes kényelemben.
Mindenféle szempontból egy remek alternatíva. Sok könyv egyetlen helyen, hordozható állapotban (aki sokat utazik, annak különösen előnyös, meg annak is, akinek nincs hova tennie az újabb köteteket), és egyre fejlettebb példányai jelennek meg ezeknek a readereknek. Ahogy átnéztem a kínálatot, szinte bárki talál magának valót, ráadásul első kézből lehet értesülni a különböző blogokon az előnyökről és a hátrányokról.
Az egyik igen hasznos oldal, amit találtam, az az ekonyvolvaso.blog.hu, lehet böngészni annak, akit érdekel egy kicsit bővebben a téma.
Egy csomó műszaki adat és felhasználói tapasztalat végigbújása után kettő kedvencem lett, az egyik a koobe , a másik a jetbook , bár ez utóbbi még itthon nem kapható. Mindenféle szempontokat figyelembe véve annak a readernek, amiért én majd egyszer pénzt adok, minimum valami ilyesminek kell megfelelnie. Meg persze annak, hogy valami pénztárcabarátabb ára legyen. Még gyerekcipőben jár az egész, biztos, hogy egyre fejlettebbek lesznek ezek a kütyük, és az első csoda elmúltával majd az áruk is szépen lassan lejjebb megy.
Az biztos, hogy a könyvárak az én olvasási szokásaimon elkezdtek elég látványosan módosítani. Ahhoz képest, hogy normál képernyőről sose olvasnék, a laptopomon viszont olvasok (TFT), és a kezdeti ellenérzésem is lassan megszűnőben van. Egyre jobb és értelmesebb dolognak tartom ezeket a readereket, főleg, ha a megfelelő tartalmat is biztosítani tudják majd hozzá, úgyhogy én mindenképpen nyitott vagyok erre a megoldásra.
Nem mondom, hogy helyettesíteni tudja a kézzel fogható könyveket, mert a meglévőktől sose válnék meg, de azon túl, hogy helyet spórolok, van még egy hatalmas előnye: már nem kapható, és újrakiadás közelében sem lévő könyvekhez lehet hozzájutni. Mondjuk tény, hogy nem feltétlen legálisan, de valljuk be, ha olyan könyvről van szó, amit már évek óta hiába várunk ilyen-olyan előjegyzések ellenére is, kit érdekel, ha illegálisan is, de hozzájutottunk? Lehetne ezt még ragozni, a lényeg, hogy én bízom benne, hogy megtalálják végül azt a formáját ennek az egész e-dolognak, ami mindenkinek előnyös lesz, és csak kicsi szívással fog járni, gondolok itt elsősorban magunkra, olvasókra.
Kategóriák:
töprenkedések
|
Címkék:
e book reader
.. Főoldalra .. |
.. 38 széljegyzet .. »
Januári beszerzések
Írta: Nima | 2010. 01. 31.
Nem is tűnik soknak. Nem, egyáltalán nem sok. Ugye??!! :))
Kategóriák:
|
Címkék:
könyvbeszerzés
.. Főoldalra .. |
.. 20 széljegyzet .. »
Óóóó...vámpíííroook...
Írta: Nima | 2010. 01. 27.
Nincs időm olvasni, úgyhogy most ilyen kis csip-csup semmiségekről fogunk beszélgetni egy ideig.
Amadea posztolt egy újabb vámpíros sorozatról, és a kommentek elgondolkodtattak. Mindenki unja már ezt a vámpíros mizériát, tömegével jelenik meg újabbnál újabb sorozat, ami a külföldi sikerlistákon mindig első helyen szerepel. Már eleve ezt sem értem, elvileg csak egy első hely van egyféle témán/műfajon belül, hogy hogy lehet mindegyik az első... na mindegy, nem is ez a lényeg, mert meg lehet azért magyarázni, hogy az egyik később jelent meg, a másik meg máshol első, meg biztosan lehet még találni indokot.
Az érdekel engem inkább, hogy konkrétan a vámpíros könyveknél, mit tartotok színvonalnak? Úgy vettem észre, eddig mindegyik megszerezte magának a saját kis rajongótáborát, de talán van valami egységes igény, aminek nem árt megfelelnie egy ilyen vámpíros könyvnek, ha olvasható szeretne lenni.
Melyik a kedvenc, és miért? Vagy milyet szeretnétek olvasni? (azokra is gondolva, akik nem szeretik ezt a témát, vagy még nem olvastak igazi vámpíros sztorit, de ha ilyen meg ilyen lenne, azt biztosan elolvasnák.)
És akkor lássuk, miket írtatok, amikre érdemes figyelmet szentelni:
Bram Stoker - Drakula gróf válogatott rémtettei
Robert Weinberg - A vörös halál karneválja trilógia
Philippe Boulle Viktoriánus vámpír trilógiája
Kategóriák:
töprenkedések
|
Címkék:
vámpírok
.. Főoldalra .. |
.. 26 széljegyzet .. »
Lista Lobonak
Írta: Nima | 2010. 01. 25.
- Erikson – A hold udvara
- Erikson – Láncok háza
- Martin – Trónok harca (a legjobb fantasy, még senkinek nem sikerült őket túlszárnyalni. Aprólékos, részletes világkidolgozás, igényes nyelvezet, remek karakterek.)
- Anne Rice – A Mayfair-boszorkányok élete (az egyik legizgalmasabb misztikus könyvsorozat)
- Harrison Fawcett – A katedrális (időutazós-történelmi-sci-fi – fantasy. minden benne van, amitől letehetetlen lesz egy könyv.)
- Caleb Carr – A halál angyala (profilozós krimi, ezért is szeretem annyira Carrt.)
- Beagle – Tamsin története (nagyon jó szellemes történet, korhatár nélkül olvasható)
- Rob Thurman – Éjvilág (horror, mégis szép, ráadásul remek a fordítás is )
- Joanne Harris – Szederbor (benne van az íz a számban, az illat az orromban)
- Alice Hoffman – A tizenharmadik boszorkány (csodás metaforák, remek történet)
- Kleinheincz Csilla – Ólomerdő (nagyon jó, és a miénk )
- Lukjanyenko – Éjszakai őrség (klisémentes vámpírvilág)
- Zafón – Angyali játszma (mestermű. olyat nem tud akárki, hogy mindeki számára mást jelentsen egy könyv, szerintem ez msot itt sikerült.)
- Niffenegger – Az időutazó felesége (szomorú, szerelmes, de az időutazás nagyon realisztikus, és ami nekem a lényeg, hogy nem csöpög.)
- Chris Moore - Mocskos meló (ez a humor, kérem.)
- Rowling – Harry Potter sorozata (olyan mese, ami még felnőtt fejjel is hatalmas élményt ad.)
- Coben – Dermesztő csend (krimi a javából )
- Russo – Sóhajok hídja (egyszerre történelem és lélekboncolás.
- Zafón – A szél árnyéka (
- Amirrezvani – A virágok vére (arab világ, emészthető formában, jó történettel és szereplőkkel)
- Fforde – A Jane Eyre-eset ( folytatás mikor lesz már? imádom, amikor a könyvek életre kelnek.)
- Manda Scott – Boudica (sok a tény, a hézagokat pótolja az író fantáziája. a mitológia és a hiedelemvilág szinte a szemünk láttára válik létezővé.)
- Furnivall – Az orosz szerető (egy kis ízelítő az orosz-kínai történelemből.)
- Bray – Rettentő gyönyörűség (jó szórakozás, izgalmas és érdekes.)
- Maguire – A boszorkány (egy mese előzményének a továbbgondolása. vajon Óz többi karaktere mennyit változna a szemünkben, ha azok történetet is megírná valaki?)
- Gaál Viktor – Arche (sötét, misztikus, boszrokányos, szeretem az ilyeneket.)
- Ross King – Ex Libris (könyvek titkai. nem épp könnyű, de megéri.)
- Baráth Katalin – A fekete zongora (kedves, pajkos, szellős és világos, még akkor is, ha krimi a javából, és mégsem lesz nevetséges, nem lehet nem komolyan venni.)
- Joanne Harris – Csokoládé (ízek, illatok, mágia kiegyensúlyozott elegye.)
- Caleb Carr – A sötétség angyala (pszichokrimi. Carr mindenképp az elsők között van.)
- Diane Setterfield – A 13. történet (lassú, komótos, ki kell élvezni.)
- Lehane – Viharsziget (ez is egy csúcskrimi. Nem kiszámítható, elgondolkodtató, és sajnos az ilyen könyvekből hiány van.)
- Joanne Harris – Urak és játékosok (itt a falakat érzem az ujjaim alatt, a belőlük áradó illatot, az ódon konzervativizmust.)
- Murakami Haruki – Kaffka a tengerparton (érdekes és különleges, többrétegű könyv.)
- Günter Ogger – A Fuggerek (gazdaságtörténelem, olvasmányos formában. )
- Frost – Félúton a sírhoz (unalmas, agyhalott órákra remek olvasmány, akárcsak al alanti sorozat.)
- Charlaine Harris - Inni és élni hagyni (semmi különös, gyszerűen csak jó a történet.)
- Tom Wolfe – Én, Charlotte Simmons (az egyetemi világ sötét szemüvegen át.)
- E-E. Schmitt – Ibrahim úr, és a Korán virágai (tömény bölcsesség.)
- Raffaella Barker – Csirketánc (a vidéki Anglia hangulata nagyon maradandó.)
Kategóriák:
|
Címkék:
.. Főoldalra .. |
.. 6 széljegyzet .. »
Kortárs magyar írónők
Írta: Nima | 2010. 01. 21.
Szeee-nél felfigyeltem egy újabb magyar írónőre, Fábián Jankára, és arra gondoltam, jó lenne összegyűjteni azokat a kortárs magyar írónőket, akiknek a munkásságát figyelemre méltónak tartjuk. Janka könyve itt a kezemben, túl vagyok ez elején, és azt kell mondjam, nagyon is megérdemli a hírverést.
Baráth Katalin nem kétséges, hogy felkerül a listára, Lugosi Viktóriával és Kleinheincz Csillával együtt, viszont az a gondom, hogy több ilyen kaliberű írónő nem jut eszembe. (Fejős Éva talán nem nevezhető kalibernek, Vass Virágtól meg semmit nem olvastam, mint ahogyan Raana Raastól sem.) És biztosan rengeteg olyan írónőt ismertek, aki most hirtelen nem jut eszembe, viszont ti már olvastatok tőle.
Fábián Janka - honlap és rendelés
Baráth Katalin - Fekete zongora honlap és rendelés
Lugosi Viktória - Dafke, meg a többi is
Kleinheincz Csilla - Ólomerdő, többek között
Vass Virág - Vulévu
Raana Raas - Csodaidők honlap és rendelés
Szécsi Noémi - Utolso_kentaur itt a többi könyve is listázva van
Halász Margit - Méz_és_szurok
Berniczky Éva - Méhe nélkül a bába
Esze Dóra - könyve
Bánki Éva - könyvei
Schaeffer Erzsébet - könyvei
Kern Ágnes - könyvei
Tóth Krisztina - Magas_labda meg a többi könyve is látható alatta
Kiss Noémi - Rongyos ékszerdoboz
Kate Van Dyke - könyvei
Vathy Zsuzsa - Életünk_halálunk
Lángh Júlia - Egy budai úrilány
Bíró Kriszta - Jozefa
Bán Zsófia - Esti_iskola
Szécsi Magda - Ciganymandala
Vavyan Fable - azt hiszem, őt mindenki ismeri, aki meg nem, az nem véletlenül nem találkozott a könyeivel.
Nina Stein - Katalin_leányai
Kapecz Zsuzsa - könyvei
Bódis Kriszta - könyvei
Matkovich Ilona - könyvei
Mészöly Ágnes
Lajta Erika
Kiss Judit Ágnes
Forgács Zsuzsa
Bíró kriszta
hasznos link - szépírók társasága női írók molypolcon
Kategóriák:
töprenkedések
|
Címkék:
.. Főoldalra .. |
.. 45 széljegyzet .. »
Cecelia Ahern - Bennem élsz
Írta: Nima | 2010. 01. 19.
Joyce egy végzetes baleset következtében elveszíti kisbabáját, majdnem elvérzik, és a kórházban magához térvén igen különös dolgot vesz észre magán: rengeteg, építészettel kapcsolatos dolgot tud, amiről előtte fogalma sem volt, ráadásul soha nem érdeklődött különösebben a téma iránt. Justin, aki művészettörténetet tanít, épp a válását heveri ki, amikor fenti események előtt kb. egy hónappal, egy nagyon vonzó hölgy rábeszéli, küzdje le a tűfóbiáját, és adjon vért. Megtörténik, aminek meg kell történnie, és Justint roppantul érdekelné, kihez került vajon, amit belőle lecsapoltak (igen, Joycehoz), és hova lett az a része, amiről úgy érzi, valaki máshoz kerül, és feltétlenül vissza kell szereznie. A sors különös szeszélye, hogy folyamatosan egymásba botlanak, és amiről nem tudnak, ami az egyikkel megtörténik, azt megérzi a másik is. Joycenak fogalma sincs, mi történik vele, és miért, ő csak annyit érez, hogy ki kell lépnie a kihűlt házasságából, új életet kell kezdenie, és fel kell kutatnia, kinek köszönheti az életét.
Újabban igazán szórakoztató és humoros könyvek kerülnek a kezembe. Szinte az összes szereplő kedvenc lett, főleg Joyce apukája, aki egy haláli fazon. Nagyon jó kis időtöltés olvasni ezt a könyvet, felüdít, pihentet, hangos röhögésre késztet, és nem lehet közben unatkozni. Nincs rá késztetésem, hogy Ahern korábbi könyveit is elolvassam, de ebben minden benne van, ami kikapcsolja az ember.
érték: 10/8 (kicsit eltúlzott ez a táv-szimbiotizmus, viszont vicces helyzetek adódnak belőle.)
Kategóriák:
2010
,
humor
,
könnyű
,
regény
|
Címkék:
Athenaeum
.. Főoldalra .. |
.. 1 széljegyzet .. »
Jennifer Weiner - Jó az ágyban...
Írta: Nima | 2010. 01. 17.
Cannie épp szünetet tart a barátjával, amikor az egy sokak által olvasott lapban megjelentet egy cikket róla, amiben részletesen taglalja, miért is volt jó vele, hogy mekkora darab, és hogy mindehhez hogyan viszonyult ő, Bruce, és hogyan Cannie. Cannie ezen annyira kiakad, hogy sokadszorra megy el táplálkozási tanácsadásra, miközben próbál felváltva hol új kapcsolatot szerezni, hol a régi visszakapni.
Annyit hallottam erről a könyvről, hogy mennyire jó, mennyire igényes, és mennyire nem a szokott formában tálalja a témát, hogy bátran be mertem vállalni, és egyáltalán nem bántam meg. Túl azon, hogy végigolvashattuk a szokásos sirámokat, amiket egy ilyen helyzetben mi magunk is megélünk, szinte pont ugyanezekkel a gondolatokkal, fel- és lefelé ívelő hangulatváltozásokkal, nagyon jó a humora és a stílusa a könyvnek. Valahogy nekem nem sikerült sajnálnom Cannie-t, inkább drukkoltam, hogy nyíljon már fel végre a szeme, és lendüljön tovább Bruce-on, és találjon egy érett és értelmes pasit.
A könyv egy olyan témával foglalkozik, ami azt hiszem, ilyen vagy olyan formában mindannyiunkat érint. A nők folyamatosan azzal vannak elfoglalva, hogy hány kilók, hogy áll rajtuk a ruha, tetszik-e a pasinak, aki szembejön vele, annak, aki a szomszédban lakik, annak, akit soha többet nem lát az életben, vagy akivel minden nap találkozik. Meg persze azzal, hogy a titkárnő megint felszedett vagy fél kilót, a szomszédasszony mennyire elhanyagolja magát, és a buszon a nő, akivel szemben voltak kénytelenek ülni, mennyire szemtelenül bombázó vékony volt. És persze emellé folyamatosan azt lehet hallani, hogy a pasik nem is szeretik a vékony nőket, inkább az egészséges, kellő fogással rendelkezők a nyerők náluk, de valahogy mégis csak azt lehet látni, és hallani, hogy a pasik a vékony nőkről áradoznak, sőt, vékony csaj lóg az oldalukon. A könyvben szembeszökő az ellentmondás: egy állítólagosan díjbirkózó méretű, nagydarab csaj Cannie, 178 cm magas, és "hatalmas", 46-os a mérettel rendelkezik. Namost egy csaj, aki majd 180 centi, folyamatosan sportol, és 46-os a mérete, sose lesz egy kövér hájpacni, vagy akkor nem 46-os a mérete. (gyanítom, inkább ez utóbbi lehet). És innentől kezdve nekem egészen másfajta elképzelésem volt erről a nőről, akinek inkább némi önbizalom kellene, meg egy Bruce-tól gyökeresen eltérő ízlésű fickó, nem pedig agymosás, meg súlykontroll. Viszont ez az ellentmondás tökéletesen tükrözi a társadalom véleményét, és testképét a másikról: soha nem lehetsz elég vékony. És épp ezek miatt nekem nem is volt hiteles az egész (vagy épp ettől kellett volna annak lennie?), ettől függetlenül viszont jól szórakoztam, mert Weiner jól ír, csípem a humorát, amit még a siránkozás közé is képes volt becsempészni, így ahelyett, hogy szomorúan merengtem volna szegény ""dagadt"" Cannie-n, sokszor felröhögtem. Persze, a könyv komoly is egyben, és azt hiszem, hogy ha eléri azt bárkinél, hogy elfogadja önmagát olyannak, amilyen, és ettől kellemes társaság, és még jobb társ legyen, akkor már megérte elolvasni. Mert meggyőződésem, hogy ebben az esetben kollektíve nem lehet a társadalom szemét felnyitni, ezt a harcot mindenkinek saját magával kell megvívnia. A vége pedig...
érték: 10/9 (komoly is, szórakoztató is, olyan téma és könyv, amiről sokat lehet beszélni.)
A könyvért köszönet a Kelly kiadónak.
Kategóriák:
2010
,
humor
,
könnyű
,
regény
,
töprenkedések
|
Címkék:
Kelly
.. Főoldalra .. |
.. 3 széljegyzet .. »
Joanne Harris - Aludj kislány
Írta: Nima | 2010. 01. 12.
Effie 9 évesen megismerkedik Henry Chesterrel, a nem igazán tehetséges festővel, modellt ül neki, sőt, mindenben követi a tanácsait, majd amikor 17 éves lesz, a felesége lesz. És belecsöppen egy olyan életbe, ami természetétől teljesen idegen. Férje vallásos hevülete küzd szexuális vágyaival, a női testben az ördög fondorlatát látja, és az első aktus után Effie is elveszíti azt a gyermeki báját, amit Henry olyan perverz módon szeretett benne. Effie szenvedélyre vágyik, és amit férjétől nem kap meg, megadja neki Mose Harper, a szintén festő, szoknyapecér kalandor. Innen egyenes út vezet Fanny Miller "karjai közé", a gyilkosok, utcalányok, szellemek világába, ez utóbbiban Effie már szinte otthon érzi magát.
Olvasás közben igyekeztem elvonatkoztatni attól, hogy Joanne Harris az író, viszont nem sikerült. Időnként elmerengtem, hogy vajon akkor is annyira élveztem volna-e a könyvet, ha egy teljesen ismeretlen író nevét látom Harris neve helyén, de arra kellett jutnom, sajnos, vagy nem, hogy közel sem tudtam volna ennyire értékelni. Túl azon, hogy lassan hozzászokhatunk, hogy Harris kirándul kicsit a műfajok között, a gasztroregényt és a krimit már összefonta a misztikummal és a boszorkánysággal, írt mitikus fantasyt is, itt most a misztikum a misztikummal jár karöltve, épp annyira megbújva az események sodrában, mint ahogyan már megszokhattuk, és ebből valami döbbenetesen furcsa regény kerekedett ki. És ha nem az ő nevét látom a könyv előlapján, én bizony nagyon óvatosan vetem magam ebbe a világba. Az a helyzet, hogy annyira megbízom Harrisban, a fantáziájában, a tehetségében, a történetszövésében, hogy teljesen a gondjaira bíztam magam olvasás közben, és tudom, hogy ezt ezzel a történettel senki mással nem tettem volna meg.
érték: 10/9,5 (különleges élmény.)
Kategóriák:
2010
,
fantasy
,
Joanne Harris
,
misztika
,
regény
,
titkok
|
Címkék:
Ulpius ház
.. Főoldalra .. |
.. 16 széljegyzet .. »
David Levien - A bűn városa
Írta: Nima | 2010. 01. 10.
Alig múlt 12 éves Jamie Gabriel, amikor egy hajnali újságkihordás alkalmával nem tért haza többé. A szülők először a rendőrséghez fordultak, majd magánnyomozókat fogadtak, de már 14 hónap telt el minden előrelépés vagy látható eredmény nélkül. Aztán az apa, Paul, megkapja egy volt zsaru, Frank Behr elérhetőségét, aki első körben elutasítja, mert semmi reményt nem lát, de aztán az asztalán hagyott akta, és valami belső hang meggyőzi, hogy érdemes megpróbálnia. Az útjuk a pedofilok sötét világába vezet, és minden egyes lépésüket abban a hitben teszik, hogy még ha a legrosszabb is derül ki, de legyen már valami konkrétum...
A fedlapon Coben ajánlását lehet olvasni, és kíváncsi voltam, lehet-e hinni neki, hogy "irgalmatlan feszültség", és megnyugodtam, hogy lehet. Levien stílusa nagyon minimalista, azt hiszem, ez a legjobb szó rá. Csak a lényegre szorítkozik, nem ír le semmi feleslegeset, viszont mindent megtudunk, amire szükségünk van. Talán épp ez a szűkszavúság az, amivel végig ennyire le tudta kötni a figyelmem, és tudta feszes tempóban tartani a történetet, és ekkora feszültséget kelteni. Csillagos ötöst érdemel a logika, ahogyan végigvezeti az infókon az olvasót, semmi nem kerül elő egyszercsak valahonnan, hogy tovább tudja vinni a történetet, nincsenek a semmiből előlépő ismeretlen szereplők, minden előttünk zajlik. Egy nagyon tipikus klasszikus krimit olvashattam, ahol a történet, az események a lényeg, nincsenek bonyolult lelkivilágok, nincs lélekboncolgatás sem, és a pedofil vonulat is csak mint bűntett van jelen, említésképpen, nem szó szerint. Ez már csak azért is volt jó, mert ha kicsit mélyebben elmerül a témában, egyszerűen elhajítom a könyvet, így viszont ma kábé az összes körmömet lerágtam, míg elolvastam.
érték: 10/8 (bár nagyon izgalmas volt, semmi újat nem adott, így csak a többi, igen jó minőségű krimivel került egy szintre nálam.)
A könyvért köszönet a Kelly kiadónak.
Kategóriák:
2010
,
krimi
,
regény
|
Címkék:
Kelly
.. Főoldalra .. |
Jegyzet nuku. »
Richard Russo - Sóhajok hídja
Írta: Nima | 2010. 01. 07.
Az ilyen könyvekért érdemes olvasni. Emberi sorsok, lelki helyzetek, jellemek, némi történelmi háttér úgy megírva, hogy teljesen bele tudtam merülni, mintha én is ott éltem volna velük. A regénynek két főszereplője van, Lucy (Louis C. Lynch), és Noonan. Lucy maga meséli el történetét, Noonan életét az író tolmácsolja, ami először furcsa volt kicsit, de gyorsan megszoktam.
Mindketten igen érdekes személyiségek, különbözőbbek már nem is lehetnének, mégis vannak nagyon hasonló vonásaik. Magukba forduló, tépelődő emberek, gyerekként is azok voltak. Mindkettejük életében volt egy töréspont, ami a szellemi és lelkiállapotukra tartósan hatással volt, vannak titkaik, sajátjuk is, másoké is, és az élet elsodorta őket egymás mellől. És Russo remekül ábrázolja, hogyan reagálnak erre a távolságra. Amíg Noonannak teher, és a múlt érdektelenségébe veszik egykori barátja, akire nem is úgy tekint, mint barátjára, addig láthatjuk Louis ragaszkodását, mélyről jövő hűségét. Elvére ki az, aki hosszú évtizedeken keresztül rendszeresen ír levelet annak, aki még csak nem is válaszol rá? Louist a lehető legmélyebben megismerjük, hiszen a gyermekkorától kezdve tárja elénk életét, és azt a világot, amiben felnőtt. A gyermeki kegyetlenséget (primitívség? öncélú gonoszság? vagy csak egyszerűen a gyerekek olyanok, mint az őket körülvevő világ?), majd később a szerelmeket, az apró, és olykor fájdalmas tapasztalatokat úgy tárja elénk, hogy nem esett nehezemre átélni őket. Louis egy nagyon szerethető figura, Noonan viszont nagyon érdekes fazon, talán éppen attól, hogy az ő narrátora az író, így róla jóval kevesebbet tudunk meg. A kettejük közötti párhuzam, az időnkénti "rohamok" őt sem kímélik, csak amíg Louis magába zuhan, és nem reagál a külvilágra, addig Noonan az elfojtott emlékek hatására öntudatlanul, de mégiscsak agresszív lesz, pusztítja környezetét, és az embereket, akik akkor az útjába kerülnek. Nagyon élvezetes volt, ahogy kibontakozott előttem ennek a két, totál különböző embernek az élete, gondolatai, érzései. De nem csak két érdekes, bár teljesen átlagos (mert egy birka szelídségű ember, és egy lelkirokkant művész azt hiszem, nagyon tipikus figurák) életutat mutat meg, hanem azt a világot is, a háború utáni küzdést és küszködést, amiben Louis felnőtt. Az egyéni sorsokon kívül azt az Amerikát is megismerhetjük, ahol a nélkülözés és az optimizmus, az élet jobbá, könnyebbé tétele és a kivédhetetlen nyomorúság kéz a kézben jár, és olvasás közben talán mi is tanulhatunk belőle valamit.
érték: 10/9,5 (Russo nagyon jól ír. a stílusa lebilincselő.)
A könyvért köszönet a Kelly kiadónak.
Kategóriák:
2010
,
lélekelemző
,
regény
,
titkok
|
Címkék:
.. Főoldalra .. |
.. 8 széljegyzet .. »
Patricia Cornwell - Végső mentsvár
Írta: Nima | 2010. 01. 04.
Ha jól tudom, egész sor olyan krimit írt, ahol Scarpetta doktornő, mint törvényszéki orvosszakértő göngyölít fel eseteket. Ez biztos, hogy nem az első regény, amiben ő a főszereplő, (de persze van segítője is), valószínűleg inkább valahol az utolsók között van, de ez semmit nem von le az élvezeti értékéből, teljesen érthető az előzmények nélkül is. Itt Scarpetta az 50-es évei felé közelít, szerelmét elveszítette, és belekeveredik egy elég szövevényes bűnözői háló(zat)ba. Chandonne, egy génhibás fenevad, aki a médiában mint Vérfarkasként híresült el, megpróbálja megölni, neki azonban szerencsétlenségére sikerül elmenekülnie, így egy csomó mindent a nyakába varrnak: gyilkosságokat, zsarolást, hivatali visszaélést, egyszóval megpróbálják tönkretenni. De hogy igazából kik azok, akik a szálakat mozgatják, az nagyon szépen, egymás után bontakozik ki a szemünk előtt. Olyan hatalmas meglepetés nem ért a végén, mert nagyjából a negyedétől sejtettem dolgokat, csak a személyek nem passzoltak, ettől függetlenül egy nagyon izgalmas olvasmány volt.
Ami a legjobb volt benne, hogy nagyon ügyesen tálalta a nyomozói fogásokat és a tudományos tényeket. Bár azt nem egészen értettem, mitől veszik 1000%-nak, hogy a bélyeget saját nyelvével nyalja meg valaki, mert ugye a vizes-szivacsos-kistálkás nedvesítés nem egy ultramodern találmány, viszont így lehetőség volt rá, hogy a DNS-azonosítás folyamatát kicsit kifejtse. Mivel sok időt töltött terepen, és volt egy pancser főnöke, a nyombegyűjtésről is elég sokat írt, és a hullaházban töltött idő is újdonság volt számomra. Gondolom, ha a többi könyvét is elolvasnám, többet tudnék meg erről a szakmáról is, így mindenből adott egy keveset, nem túl részletesen, de nem is felszínesen.
érték: 10/7
(ami ne vegye el senki kedvét, a könyv tényleg jó, és azért kap csak ennyit, mert idén szigorú vagyok. Scarpetta túl sokat lelkizett.)
Kategóriák:
2010
,
krimi
,
regény
|
Címkék:
Európa
.. Főoldalra .. |
.. 5 széljegyzet .. »
Szebbet, jobbat, nyugodtabbat,
Írta: Nima | 2009. 12. 31.
mint az idei, még akkor is, ha nagyon jó volt.:)
B U É K !
Kategóriák:
|
Címkék:
.. Főoldalra .. |
.. 11 széljegyzet .. »
Decemberi beszerzések
Írta: Nima | 2009. 12. 31.
Azt hiszem, ez volt az utsó ilyen havi listás összegzésem, több okból is. A legnyomósabb, hogy meguntam, a másik nyomós, hogy mivel nem tervezek szekérderéknyi könyveket vásárolni a jövőben, mint ahogyan nagyon okosan már vásároltam párral, 1-2 könyv miatt nem érdemes ezt posztolni. Persze, ha lesz valami érdekes, azt úgyis fogom mondani. Érdekes (és cseppet sokkoló is) végignézni ezt az egy évet, szerintem soha ennyi könyvet még nem vettem ennyi idő alatt.
Összesen 157 darab könyv, hogy mennyi pénzért? Nemtudomnemtudom, nemisakaromtudni.:) Ez átlagban havi 13 könyvet jelent, legkevesebb 6, legtöbb 25 könyvvel. Mivel 2009-ben több, mint 70 könyvet elolvastam (a kategóriás szám csalóka, mert volt, hogy egy bejegyzés alá a sorozat miatt több könyv került, pl. Benzoni ) nagyjából a felét elolvastam annak, amiket vettem, legalábbis az összes könyveimhez képest számszakilag jó vagyok.:)
Legrosszabb könyvélményeim a Kígyó árnyékában és a Spanyol menyasszony. Bocsi, nem linkek, aki akarja, rá tud keresni, miért nem szerettem őket.
Volt viszont nagyon jó, szerencsére többségében azért ilyenek voltak, de itt is van kiemelkedő. Először is örülök a szerencsémnek, hogy Cobent megismertem, a krimi műfajában igen kiemelkedő író. Steinbeck_-_Édentől keletre egy örök élmény lesz, és külön öröm, hogy van olyan írónőnk, mint Baráth Katalin, akinek A_fekete_zongorát köszönhetjük, és a hírek szerint hamarosan jönni fog a folytatás is. Zafón örök kedvenc, akárcsak Lukjanyenko. Volt néhány olyan író, akitől az idén olvastam először, de nem utoljára, mint Vonnegut, Dick, és Gore Vidal.
A legtöbb keresésem vámpírokkal volt kapcsolatos, Chris Moore, Twilight, és Meyer különféle kombinációival. Aminek nagyon örülök, hogy a gótikus regényről írt posztom is sokakat érdekel, és a vámpírok mellett az első harminc keresésben benne van Lehane, Dallos, Joanne Harris, és Zafón is.
Legtöbben a minerről találtak el hozzám, aztán tőlem (komolyan, ezt én sem értem), aztán meg Amadeától, de a Könyvmolyoktól is sokan jöttetek.
Jó év volt, könyvekben, olvasásban gazdag, maradjon is így. És nagyon tetszik, hogy néhány más blogolóval kicsit közelebbi kapcsolat alakult ki, akikkel meg már régebb óta jóban vagyunk, azokkal sem távolodtunk el túlságosan egymástól, és hogy jönnek újak, mint ohentibi , Tessa, és Zenka. Szeretem ezt a blogos bandát.:)
Kategóriák:
|
Címkék:
könyvbeszerzés
.. Főoldalra .. |
.. 11 széljegyzet .. »
Henri Charriére - Pillangó
Írta: Nima | 2009. 12. 27.
Ez több szempontból is különleges könyv számomra. Elsősorban azért, mert ez volt az első (és azt hiszem, egyetlen) olyan könyv, amit apukám nyomott a kezembe, és azért is, mert így visszagondolva, nagyon fiatalon vettem kézbe, és ezzel "értem egy fokozatot". Most, hogy a Kelly Kiadó újra megjelentette, kaptam az alkalmon, és az akkor kölcsönbe kapott könyvet megszereztem. Túl azon, hogy birtoklási mániám van, ez egy olyan könyv, aminek ott kell lennie az ember polcán, hogy ha éppen üres órái vannak, és nem tudja eldönteni, mit olvasson, ez feltétlenül kéznél legyen.
Ez Charriére önéletrajzi regénye, akit egy strici meggyilkolása miatt 1931-ben az ördögszigeti fegyenctelepen letöltendő életfogytiglanra ítélnek. Az Ördögsziget arról híres, hogy szinte lehetetlen megszökni, és a kor színvonalának megfelelően embertelen körülmények között tartják a rabokat. Charriére mellére egy pillangó van tetoválva, erről kapja becenevét is. Elszánt, ártatlan, és mindenáron megpróbál megszökni, nagyjából évente egyszer, kevés sikerrel, viszont egyre rosszabb körülmények közé kerül vissza. De a bosszú, és a szabadságvágy életben tartja, egészen addig, amíg sikerrel jár.
Gondolom, nagy újdonságot nem árultam el azzal, hogy végül sikerül megszöknie, hiszen olvashatjuk a könyvét. Anno ez volt az első könyv, ami egy gyökeresen más világgal ismertetett meg, mint amiben élek, és az érzés, hogy 'te jóisten, ilyen van??' az újraolvasás alatt is mindig ott motoszkált az agyamban. A lepratelep, a fegyencélet, az őrök kegyetlensége, az éghajlat, a börtönviszonyok, a rabok jelleme ez mind olyan dolog, ami egyszerűen kívülállóként feldolgozhatatlan, és sokszor örültem, hogy ha akarom, becsukhatom a könyvet, és ha felnézek, egy egészen más valóság fogad. Megrázó és lebilincselő történet, Charriére nagyon plasztikusan és élvezetesen ír. Ami igazán hihetővé teszi az egészet, az az, hogy annak ellenére, hogy E/1-ben írja, érezhető egyfajta távolságtartás a történettől, és ez így együtt teljesen letehetetlenné teszi a könyvet.
érték: 10/10
A könyvért köszönet a Kelly kiadónak.
Kategóriák:
10 csillagos
,
2009
,
életrajz
,
regény
|
Címkék:
Kelly
.. Főoldalra .. |
.. 6 széljegyzet .. »
Jeaniene Frost - Félúton a sírhoz
Írta: Nima | 2009. 12. 27.
Már éppen kezdett teli lenni a hócipőm a vámpírokkal, (még nem sokalltam be tőlük, csak Wardot ne vegyek kézbe egy ideig), de úgy voltam vele, hogy ezt még megpróbálom. És tényleg, jó volt, hogy nem hagytam ki. Cat félig vámpír, 16 éves kora óta legkedvesebb időtöltése, édesanyja legnagyobb örömére, hogy vámpírokat öldös, mígnem egyszer emberére vámpírjára akad, aki kis híján őt öli meg. Bones végül egyességet ajánl, mert bár ő is vámpír, a céljuk közös, így rábeszéli Catet, hogy az életéért cserébe dolgozzon neki. Innentől kiképzésen vesz részt, hogy hatékonyabb legyen, Bones kiműveli vámpírológiából is, meghatározott célpontokra kell vadásznia Catnek, és persze kicsit egymásba is bonyolódnak, hogy a végére aztán teljes legyen a káosz. Hál' istennek, ez a szál nem nyomja agyon az akciót és a szarkasztikus humort. Valahol azt érzem, hogy ez és a True Blood testvérek, csak Cat és Bones története számomra sokkal kidolgozottabbnak tűnik, több benne az akció, szimpatikusabbak a szereplők, színesebb a történet, egyszóval sokkalta szórakoztatóbb. Szerencsére az összes elő- és főjáték megtörténik a könyv első felében, elég visszafogottan, de mégis, nagyon erotikusan ábrázolva, így tudunk koncentrálni a valódi izgalmakra és akciókra, amiből kellően sok volt, szemben a romantikával, amiből viszont kellően kevés. Nem egy vámpírpornó, szerencsére, sok benne a humor, az akció, és csak úgy hullanak a vámpírok. Lehet erről többet írni? Várom a következő részt.
érték: 10/8
Kategóriák:
2009
,
fantasy
,
kaland
,
regény
|
Címkék:
vámpírok
.. Főoldalra .. |
.. 8 széljegyzet .. »
Boldogot
Írta: Nima | 2009. 12. 23.
Boldog és békés Karácsonyt kívánok minden kedves blogtársamnak, és természetesen az olvasóinknak is.:)
Kategóriák:
|
Címkék:
.. Főoldalra .. |
.. 14 széljegyzet .. »