Keményfedél

Spoilermentes könyvismertetés szubjektív szűrőn keresztül. Idegeket borzolóan.

« C.R. Zafón - A szél árnyéka Alice Hoffman - A tizenharmadik boszorkány »

Doris Lessing - A fű dalol

Kiadó: Ulpius

Fordító: Bartos Tibor, Borbás Mária

"Szeptember 11. szörnyű dátum, de ha visszanézünk az IRA történetére, az ami az amerikaiakkal történt nem annyira borzasztó. (...) Az emberek naívak, vagy azok akarnak lenni, elfelejtik, hogy az IRA bombákkal támadott a kormányunkra. Több, mint 3700-an haltak meg, és több tízezren megsebesültek az Észak-Írországban folyó több mint 30 éves erőszakhullámban."

Ezek voltak azok a sorok, amik miatt kíváncsi lettem Lessing könyveire. Aki ilyen kontextusban képes látni a világot, annak a könyveit nekem meg kell ismernem.

Szülei brittek voltak, ő maga Perzsiában (ma Irán) született, majd elköltöztek Afrikába, a mai Zimbabwébe. Gyermekkora nélkülözéssel és munkával volt teli. Később önmagát képezte. Volt kommunista is, de a magyarországi '56-os forradalom leverésének hatására eltávolodott az eszmétől. Ma mint feminista írót tartják számon, de ő elhatárolódik a feminizmustól, amit nem egy könyve előszavában ki is jelent. Történetei nem mentesek a homofóbiától (talán inkább csak a nemiséghez való hozzáállása egészséges), politikai véleménye nyílt megfogalmazásától sem, sok könyve talán éppen ezért nem is jelenhetett meg magyarul. (by google)

A fű dalol Zimbabwében játszódik, gyermekkora színhelyén. Egy gyilkosság indítékait tárja fel előttünk. A kezdés különös: már túl vagyunk a gyilkosságon, és aprólékos részletességgel mutatja be, hogyan reagált a kolónia az eseményre, hogyan látták az áldozatokat. Nagyon éles a határvonal egy benszülött és egy fehér között, átléphetetlen. Egy fekete rendőr nem érinthet egy fehér gyilkost, annak beláthatatlan következményei lennének. De itt a gyilkos fekete volt, aki ellenkezés nélkóül állt a rendőrök elé. "Tudom, mit követtem el, tudom, mi jár érte" - szól a nemes hagyomány, amit nem illik nemesként emlegetni, hiszen fekete hagyomány. Hűen mutatja meg a rasszizmust és a nők helyzetét Afrikában mindjárt az első szereplőn, Slatteren keresztül, akivel összefutunk, aki még saját családtagjai iránt is elég ambivalens érzéseket táplál. Amire egész életében törekedett, amiért a belét is kidolgoztatja másoknak, ahová a családját felemeleni szándékozott, mind megvetéssel és egyben büszkeséggel tölti el.

Úgy érzem, a gyilkosság csak egy látszólagos ok volt, hogy ezt a könyvet megírhassa Lessing, bemutatva a bennszülöttek és a nők helyzetét Afrikában, a gondolkodásmódot, a cselekedetek mögött rejlő irányító erőt. Egy társadalom-kritika és lélekelemzés krimibe burkolva. Megláthatjuk, milyenek azok a jellemek, akiket a tragédia érintett, mik vezettek a gyilkossághoz, és mi magunk eldönthetjük, meg lehetett-e volna akadályoznia bárkinek is azt, ami történt. Tökéletes személyiségrajza a küzdelmes életet élő telepeseknek, a szegény sorban élő, de a reményt soha fel nem adó fehéreknek, az élettől többet váró nőnek, és ezt az életet sztoikus nyugalommal viselő bennszülötteknek, akik próbálnák mindig a dolog jobb oldalát nézni.

Mivel más helyeken olvastam, hogy a regényt befejezetlennek tartják, meg kell jegyeznem, egyáltalán nem az. Egy gyilkosság, és a hozzá vezető sokrétű dolog kibontása. Ami a célja, azt beteljesíti: megértjük, miért kellett meghalnia az áldozatnak, mennyire elkerülhetetlen volt a vég.

írta Nima, 2008. jún. 8. 20:45

Kategóriák: krimi, regény, szépirodalom, 2008

Címkék: Ulpius ház

11 komment

Eddig 11 komment érkezett

1. lulin 2008. 06. 09. 8:11 - Válasz erre
Szia!
Még nem olvastam a könyvet, így ahhoz nem igen tudok hozzászólni, de az idézett sorokról eszembe jutott egy film. Ha érdekel ez az ír-angol kérdés, mindenképp nézd meg! A címe Apám nevében, igaz történetet dolgoz fel, kissé ugyan más nézőpontból, mint Lessingé. Értem ezt úgy, hogy az angolokat sem kellett félteni! :)
2. Nima 2008. 06. 09. 8:25 - Válasz erre
szia, Lulin.:) nem féltem az angolokat, sőt, én az írek pártján állok, csak annyira kevesen merik ilyen nyíltan kimondani a véleményüket, főleg ha a történelem nélküli amcsikról van szó, hogy ez már figyelmet érdemel.
az Apám nevébent mintha már láttam volna. ha az, amire gondolok, akkor nagyon jó film.
3. szeee 2008. 06. 09. 13:18 - Válasz erre
Nicsak, ez gyors volt ;-)
Én is végeztem vele hétvégén, nemsokára bejegyzés a blogjaimban... Nekem nagyon tetszett, várakozásaimat felülmúlta. Egyébként én sem tartom befejezetlennek.
4. Nima 2008. 06. 09. 13:26 - Válasz erre
próbáltam nálad kommentelni, azt hiszem, párszor elküldtem ugyanazt.:D
5. szeee 2008. 06. 09. 13:48 - Válasz erre
ja, az még nincs kész, rendes bejegyzést írok majd, csak összeszedem magam :)
6. Amadea 2008. 06. 09. 21:57 - Válasz erre
Ezt én is régóta el akarom már olvasni, csak nincs meg a könyvtárban, és amíg nem tudom, milyen, nem kockáztatok ennyi pénz ellenében:)
7. Nima 2008. 06. 10. 7:52 - Válasz erre
Amadea, nem krimi. inkább lélekelemző, társdalami és egyéni szinten is. nem hasonlítanám Németh Lászlóhoz, mert ő sokkal dagályosabb, és a szereplői szerintem bonyolultabbak, vagy az intelligenciájuk, vagy az élethelyzetek miatt. Lessingnél az emberek egyszerűek, műveletlenek, ilyneek az érzéseik is. és ezeket vesézi. ha szereted az ilyen könyveket, tetszeni fog, mert én például el sem tudom képzelni, milyne lehet ott és így élnbi, nekem nagyon érdekes volt.
8. szeee 2008. 06. 10. 13:42 - Válasz erre
egyetértek. ezt el is felejtettem írni a blogomban, hogy ha csak nagyon távolról nézzük, akkor emlékeztet némiképp az Iszonyra ez a könyv, egyébként az sokkal összetettebb, árnyaltabb. Ettől függetlenül mindkettő nagyon tetszett.
9. Anni 2008. 06. 29. 15:13 - Válasz erre
Nima, én inkább úgy mondanám, hogy azzal csap be (pozitív értelemben) minket, hogy első ránézésre túlságosan evidensnek, túl könnyen lerendezhetőnek tűnnek a problémák, és ez kelt gyanút az olvasóban, hogy hoppá, azért ez ennél bonyolultabb. És valóban ahgy haladunk előbbre egyre több és mélyebb rétegét vonja be az ábrázolásba az emberi (mikro- és makro-)kapcsolatoknak, viszonyoknak.
Igen, nem annyira az érzékekre, inkább az intellektusra hat; nem azok számára érdekes, akik esetleg a nyelvi leleményeket élvezik egy-egy szövegben, vagy a különleges narrátori megoldásokat, stb, hanem akik szívesen mernek belegondolni komoly társadalmi kérdésekbe is, az emberek motivációin, kényszerpályáin, stb gondolkozni. (Persze, lehet olyan olvasó is, aki mindkét típusba beletartozik;)

És igen, a főszereplő nő önnön nőiességéhez és a szexualitáshoz való viszonya valamilyen szinten rokonná teszi Kárász Nellivel.

A.

(ps: üdv, láttam link lettem nálad, és örülök, hogy így erre az oldalra találtam ;)
10. Nima 2008. 06. 29. 15:51 - Válasz erre
szia, Anni.:)
nekem a vége lett egy kicsit gyorsan lerendezve, mert semmit nem látunk abból, mi zajlik Mosesben. nagyon kíváncsi lettem volna rá, de így, hoyg ennyire keveset mutat meg belőle, tényleg csak találgatni lehet, mi is volt az indíték. bosszú a korbácsért, vagy egyszerűen a korbácsütés miatt nem negedhette el Maryt, nem engedhette, hogy jobb legyen neki.

Németh László is lélekelemző regényeket írt, ennyiben tényleg hasonlatosak, de én épp azért nem tudok párhuzamot vonni a kettő között automatikusan (mármint a lélekelemzésnél többet), mert Némethnél valahogy bonyolultabb volt minden. itt egyszerű emberek szenvedését láthatjuk, szinte teljes mélységében. én nagyon élveztem, és ha nem tudtam volna, hogy ilyen közegben nőtt fel Lessing, valahol akkor is érezhető a hitelesség, hogy valóban nem érezhetnek, gondolkodhatnak másként, csak így.
a szexhez való viszony adódhat az akkori társadalmi gondolkodásból is, akár.

örülök, hogy ide találtál.:)
11. Anni 2008. 06. 30. 10:20 - Válasz erre
Nos igen, a vége felé valahogy csökken az intenzitása ennek a társadalmi-közösségi háló és motiváció feltérképezésnek, amit Turnerék és szűkebb környezete sorsán át mutat be, de valahol az ötödik vagy hatodik fejezet környékén volt egy része a történetnek, amikor ez a sűrítés rendkívül jól sikerült.
A szexualitáshoz való viszont nem egészen így értettem, a konvenciókon túl itt felmerülnek olyan kérdések is a két karakter esetében, hogy vajon az átlagosnál (normálisnál?) nem jóval kisebb mértékben van-e bennük meg a nemi ösztön... ez pedig az aktuális kor aktuális moráljától független... de persze, ezen felül szerintem is felesleges a további összehasonlítással játszadozni.