Keményfedél

Kiadó: Geopen

Fordító: Szűr-Szabó Katalin

A családregény napjainkban játszódik Massachussettsben, és Unityben, egy kisvárosban. A jelenben három Sparrow-lánnyal ismerkedhetünk meg, három nemzedékkel, és rajtuk keresztül visszamenőleg a család nőtagjainak, és a kisvárosnak a történelme is feltárul. A Sparrow lányoknak van egy sajátossága: a 13. születésnapjukon mindannyian különös képességekkel ébredtek. Volt, aki a víz alatt sokáig tudott lélegezni, aki megérzi a hazugságot, aki órákat tudott lefutni egyhuzamban, aki a fájdalmat volt képes enyhíteni, és akadt, aki mások álmait látta. Az első boszorkány, aki a legtöbbet szenvedett, aki a legtöbb és legádázabb atrocitásokat volt kénytelen elviselni, nem érzett fájdalmat. Különösen kegyetlen képesség, leginkább a gazdájára nézve.

Az események a nagyvárosban, és Unityben, a kisvárosban zajlanak; a nagymama, a lánya, és unokája története ez, akik próbálnak jól bánni képességeikkel. A legnagyobb bonyodalmat a kislány, Stella képessége okozza, hiszen azzal, amit előre lát, sokakat veszélybe sodor, akaratán kívül. Azzal, hogy előre látta egy nő halálát, és rávette apját, hogy próbáljon meg a végzet ellen tenni, végzetes félreértés történt: apját lecsukják gyilkosság vádjával. Ők a kisváros védett légkörébe menekülnek vissza, el az igazi gyilkos elől, és közben tárul fel előttünk a családi múlt, a város múltja, a boszorkányok hatása minderre.

Hoffman nagyon jó jellemábrázoló, amit igen fontosnak tartok, ha arról van szó, mennyire jó egy regény. Ez a regény nagyon jó, minden kritériumnak megfelel: valósághű, szellemes, karakteres szereplőkkel teli, misztikus sztori, ahol a szereplők nem folynak egybe, mindegyiknek sajátos személyisége van, és abszolút illenek a történetbe, és illenek egymáshoz. Igazi boszorkányos történet, kellő misztikummal és romantikával fűszerezve, amiből nem maradhat ki a történelmi háttér sem.