Keményfedél

Spoilermentes könyvismertetés szubjektív szűrőn keresztül. Idegeket borzolóan.

« Anna Gavalda - Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol könyvégetés »

Diane Setterfield - A tizenharmadik történet

Kiadó: Partvonal

Fordító:

A tizenharmadik boszorkány után jöjjön egy másik tizenharmadik, egy történetről. Margaret egy angol kisvárosban él szüleivel, és rengeteg könyvvel. Apja antikváriumában a legnagyobb ritkaságok fordulnak meg, a különleges példányokat vitrines szekrényben őrzik. Aki ilyen közegben nevelkedett fel, természetes, hogy ő maga is vonzódni fog a múlthoz, régen élt emberek életéhez. Margaret az ő életrajzukat írja, szinte csak önmaga szórakoztatására. Egy nap Miss Wintertől levelet kap, attól az írónőtől, akinek az életét már sokan megírták, de aki soha nem mondta el senkinek a teljes igazságot, hogy szeretné, ha az ő életrajzát is megírná.

Első könyvének címe A tizenharmadik történet, de a könyv csak tizenkét történetet tartalmaz. Hová lett a tizenharmadik történet? Miről szólt vajon, és miért nem került be a történetek közé? Annyi a titok Miss Winter körül, hogy nagyon felkelti Margaret kíváncsiságát, és amikor felkéri, hogy írja meg élettörténetét, elvállalja. Be-, vagyis inkább kiköltözik hozzá, és szigorú napirend szerint élve minden nap meghallgat egy-egy részletet az idős asszony életéből. Megismerhetük egy reményekkel teli fiatal nő, akit az élet megkeményített, de aki nem akar meghalni egy nagy titokkal a lelkében. És miközben Margaret Miss Winter múltjában kutakszik, a saját múltja, a saját titkai is feltárulnak nemcsak előttünk, de maga is jobban megérti saját magát. Szeretem az Anglia vidéki területein játszódó történeteket, olyan sajátos hangulatot árasztanak magukból, amit nem lehet mással helyettesíteni.

Nem az a kifejezetten pörgős, lendületes történet, inkább úgy jellemezném, hogy miközben olvastam, olyan érzésem volt, mintha a telihold fényénél egy csónakban ringatózva mesét hallgattam volna. Csodálatos történet, ami egyrészt megnyugtatja az embert, másrészt viszont folyamatosan kíváncsi, mi történik a következő oldalon, mi történt akkor nyáron, mi van most a múltbeli emberekkel, és mi történik a szomszédban az idős emberrel. Imádtam a vízen ringatózva elmerülni ebben a könyvben, mert valamiért nagyon megnyugtató volt.

írta Nima, 2008. jún. 23. 7:41

Kategóriák: regény, titkok, 2008

10 komment

Eddig 10 komment érkezett

1. Amadea 2008. 06. 23. 20:30 - Válasz erre
Na mostmár kénytelen leszek elolvasni, ha mindenki ennyire odáig van érte...
2. szeee 2008. 06. 23. 21:24 - Válasz erre
Nálam is tervben van, bár éppen most csalódok egy "mindenki odavan érte" könyvben. Az Együtt lehetnénket olvasom Gavaldától és nekem nem igazán tetszik............... Már a felén is túl vagyok és nem értem, miért olyan jó ez a könyv mindenki szerint. Finnyás lettem mostanában, vagy tudomisén...:-o
3. kulturmania 2008. 06. 23. 22:39 - Válasz erre
Ez a könyv már nálam is a polcon csücsül.:) Amúgy kivettem könyvtárból a Vihar-szigetet, a nálad olvasottak után érdekel.:)
4. Nima 2008. 06. 24. 8:05 - Válasz erre
Amadea, szerintem nem fogsz csalódni. olyan kis nyugtató könyv.

szeee, Gavalda néhány novellája kapcsán nekem is voltak kétségeim, hogy ugyan mit ezsnek ennyire ezen a nőn, de némelyik meg tényleg jó volt. igaz, regényét még nem olvastam, nem tudom, ott hogyan ír.

kultúr, jó szórakozást a Vihar-szigethez.:)

nekem most annyira halomban állnak a könyvek, és annyira fogalmam nincs, hol van az, amelyiket olvasni akarom, hogy kénytelen leszek megvárni, míg rend lesz.
5. Amadea 2008. 06. 24. 13:10 - Válasz erre
Nekem egy csomó elolvasott könyvem van, mire felpakolom őket a blogra, megőszülök. Bezzeg máskor!
Szeee, mindig vannak kivételek. Pl. nekem az Interjú a vámpírral annyira nem tetszett, mégis mindenki odáig van érte:)
6. Nima 2008. 06. 24. 14:13 - Válasz erre
nem tetszett az Interjú?? talán az egyetlen olyan könyv, amit képes vagyok filmen is megnézni, meg el is ovasni. mondjuk Rice-től a Boszorkányok óráját még nem múlta felül semmivel sem nálam.:)
7. Amadea 2008. 06. 24. 20:26 - Válasz erre
Hát nem:) Mondjuk kisebb voltam, amikor olvastam, lehet, h most máshogy viszonyulnék hozzá, de nem hiszem...
A Boszik neked is tetszettek?:)
8. Nima 2008. 06. 24. 20:42 - Válasz erre
nagyon, mind az összes. az eddigi legjobb boszis történet. semmi klisé, semmi ostoba misztikum, minden esemény a helyén van. az egyik kedvencem Lasher volt, érdekes fazon.:) meg a kiscsaj is, a számítógépzseni (nem emlékszem a nevére, elég rég olvastam már).
próbálkoztam a vámpír-sorozattal is, de az annyira nem jött be. talán a Múmia, a Ramszeszes, az tetszett igazán.
9. Amadea 2008. 06. 25. 22:23 - Válasz erre
Mona. A zseni vörös, masnis kiscsaj.:)
Nekem még a Pandora tetszett nagyon. Az Interjú és A kárhozottak királynője (III. rész) viszont nem. Érdekes, pont azok, amik tömeghisztériát váltottak ki.:) A Lestat (II. rész) azonban nagyon-nagyon jó.
10. Nima 2008. 06. 25. 23:29 - Válasz erre
a Kárhozottak királynőjét filmen láttam. eleve, hogy Lestat hangja Alföldi (egyébként nagyon bírom), ez élvezhetetlenné teszi magyarul. másodszorra a zenéket nagyon értékeltem benne, de a történet még akkor sme kötött le. aztán harmadszorra már csak a zenét hallgattam. (azóta megvan a lemez, nem is vettem elő a filmet.:)