Keményfedél

Spoilermentes könyvismertetés szubjektív szűrőn keresztül. Idegeket borzolóan.

« Federico Andahazy-Kasnya - A harmadik nővér meleg van, és unatkozom »

Neil Gaiman - Sosehol

Kiadó: Agave

Fordító: Pék Zoltán

Richard Mayhew, a vidéki, tehetséges üzletember felköltözik Londonba, hogy szerencsét próbáljon. Egy ideig minden rendben megy, jó állása van, menyasszonya, úgy tűnik, élete sínre került. Egészen addig, míg egy este, vacsorára sietve szinte az orra előtt tűnik elő a semmiből egy lány, véresen, segítségre szorulva. Richard segít, és ez lesz a végzete. A megszokott környezete számára megszűnik létezni, láthatatlanná válik, így nem tehet mást, elindul a lány után. Ebben a lehetetlen helyzetben ez az egyetlen, amit tehet, így nagyon hamar a Lenti Londonban találja magát, egy veszélyes, idegen helyen, amit ismeretlen törvények és lények uralnak. A Lenti London néha nem is lenti, hanem nagyon konkrétan fenti, de inkább csak a metróalagutak és csatornák titokzatos világában játszódik.

Nekem cseppet döcögősen indult a regény. Úgy nagyjából a harmadáig borzasztóan untam, de onnantól szerencsére elég jól beindulnak az események. Érzésem szerint a fordító nem volt a helyzet magaslatán, de ez inkább csak érzés, konkrét tényeket nem tudnék mondani, hacsak azt nem, hogy személytelenebbre sikerült a hangnem, mint ahogyan azt a történet megkívánta volna. Két igen figyelemreméltó karakter volt: a Vadász, és de Carabas márki, aki egy hatalmas fazon. A márki volt a kedvencem. Hideg agya mint a penge, egy ilyen helyen kincset érhet bárkinek a tapasztalata és cinizmusa. Gamainnek elég érzékletesen sikerült megjelenítenie azokat a hatásokat, amik egy, a valóságtól ennyire elrugaszkodott közegben érhetik az embert. Ritkán hallgatok zenét olvasás közben, de ez a történet simán elbírta, és a Kárhozottak királynőjének a zenéje még passzolt is hozzá.

Viszont Crouptól meg Vandemartól a falra másztam. Azt hiszem, ők valami nagyon laza, nagyon kegyetlen, cinikus, tartással rendelkező bérgyilkos karakternek próbáltak készülni, de ehelyett nekem az volt az érzésem, mintha óvodások békakínzással szórakoztatnák magukat, és ha valami nem úgy megy, ahogyan azt pici agyuk elképzelte, jól a földhöz vagdossák magukat, és hisztiznek egy egészségeset. Az ő részeiket egy idő után át is lapoztam, mert éreztem, ha nem teszem, becsukom a könyvet, és visszateszem a polcra.

Nem szeretem osztályozni a könyveket, de Gamain körül akkora a felhajtás, hogy most kivételt teszek. A stílus, ami azért nem utolsó szempont és a szereplők csak nagyon gyenge közepest kaphatnak, ha rossz a kedvem, esetleg kettes fölét. Maga a történet viszont nagyon jó, tetszett a világ, tetszett, ahogyan az átmeneteket, a közlekedést, és az alapvető különbséget a világok között megoldotta Gamain. És itt jön az, hogy hiába a nagy ötlet, a tálalás mindent gallyra vágott. Ez a második könyv, ami Gamaintól nem tetszett, legalábbis nem hozta a várt formát. Még az Amerikai istenekkel teszek egy próbát, mert valahol olvastam, hogy az igazi regény, míg ez a kettő (Sosehol, Csillagpor) inkább fogatókönyvnek indult, és csak utólag lett regénnyé átdolgozva..

Könyvtáros testvérnél egy egészen másféle vélemény olvasható.

írta Nima, 2008. jún. 29. 8:22

Kategóriák: regény, fantasy, 2008

Címkék: Agave, Gaiman

14 komment

Eddig 14 komment érkezett

1. Lobo 2008. 06. 29. 14:34 - Válasz erre
Próbáld meg beszerezni/elolvasni a Tükör és füst-öt, az novellagyűjtemény és a fordítás is kitűnő. Csak hogy ismerkedj a stílussal és a képzeletvilággal. Részemről a Sosehol meg a Csillagpor nagy kedvenc, igaz nem magyarul olvastam és angolul eléggé a tökéletesség határát súrolták.
2. Nima 2008. 06. 29. 15:08 - Válasz erre
tényleg, igazad van, a Tükör és füstöt ís dícsérték, csak azt még nem lehet kapni. hátha most újra kiadják azt is. és azt is olvastam, hogy itt a fordítással nem remekeltek, eredetiben egészen más lehet. az Amerikai istenekről is csak jót hallottam, és azt kapni is lehet (elvileg).
azért nagy szerencse, hogy Kleinheincz Csilla ilyen csodásan lefordította Beaglet, ennyi erővel az is lehetett volna gyenge közepes.
3. Amadea 2008. 06. 29. 19:38 - Válasz erre
Ennyi ellentétes vélemény hatására marad a könyvtár. Már ha megvan.
4. szeee 2008. 06. 30. 8:09 - Válasz erre
Nahát, mindenki erről a köyvről posztol mostanában??? Nima, Isolde, picidzé.... El kell olvasnom:-)
5. Nima 2008. 06. 30. 9:43 - Válasz erre
Isolde is? megnézem, ő mit írt.
ez is olyan, mint a barack. most ennek van szezonja.:)
6. Nima 2008. 06. 30. 9:46 - Válasz erre
úgy látom, csak én lógok ki a sorból.:)
7. Szilvi 2008. 06. 30. 14:07 - Válasz erre
Igen: Neil Gaimant mostanában fedezte fel a tágabb olvasóközönség itthon, miután több könyvét is kiadták magyarul. Ehhez egy sikeres film kellett (Csillagpor)... Én még nem olvastam tőle semmit, de az interjúk amiket olvastam vele, nagyon intelligensek voltak, és hát az sem olyan rossz hogy szeret minket magyarokat. :P Ha jól emlékszem több kint élő magyar író barátja van.

Nekem végre sikerült kikölcsönöznöm az Amerikai Isteneket, nekem az lesz az első könyve, olvasás után megírom majd a véleményem, addig is olvasgatom a tieiteket. :)
8. Amadea 2008. 06. 30. 21:42 - Válasz erre
Én is könyvtár segítségével fogom pusztítani, cak ahhoz előbb be kellene iratkoznom a megyeibe, ugyanis szakadjon rám az ég, ha 10 előtt (körülbelül) beteszem a lábam a zegyetemre:D
9. Lobo 2008. 07. 01. 13:23 - Válasz erre
Isolde még régen a magánblogjában áradozott az angol könyvről, akárcsak picidzé, én is megtettem, de ezek után a magyar változat elolvasására nem vágyom, inkább nosztalgiázom még egyet vele eredetiben.
10. Nima 2008. 07. 01. 14:39 - Válasz erre
én azt javaslom, aki tudja, inkább eredetiben olvassa, az a biztos.
11. Lobo 2008. 07. 02. 8:52 - Válasz erre
Tükör és füst egy időben állandóan volt mindenféle antikváriumban, én miután az elsőt kölcsön adtam és nem kaptam vissza, szinte azonnal tudtam venni egy másikat. 500ft-ért!! Gondolom ez most változott:)
12. picidzé 2008. 07. 02. 9:01 - Válasz erre
Valószínűtlen, hogy a gyengécske fordítás miatt untad. Úgy tűnik nem jött be, van ilyen. Ettől függetlenül a novelláit ajánlom. Tükör és füst, illetve a Fragile things, ami asszem tavaly jelent meg.
13. Nima 2008. 07. 02. 9:37 - Válasz erre
Lobo, változott, de nem most, már jópár éve.

picidzé, az Amerikai istenekre gondoltam, hogy azzal próbálkozom, meg majd a Tükör és füsttel, ha hozzájutok, aztán mjad látjuk, mennyire fog tetszeni.
14. isolde 2008. 07. 03. 0:21 - Válasz erre
De inkább a Fragile thingst, és angolul. Sajnos a Soseholt nem sikerült igazán jól lefordítani magyarra. Ellenben az Amerikai isteneknek szerintem nagyon jó a magyar fordítása is, azt ajánlom.