Keményfedél

Spoilermentes könyvismertetés szubjektív szűrőn keresztül. Idegeket borzolóan.

« Joanne Harris - Partvidékiek Stephenie Meyer - Twilight Alkonyat »

Joanne Harris - Csokoládé

Kiadó: Ulpius - ház

Fordította: Szántó Judit

Vianne egy karneváli forgatag kellős közepén érkezik egy kis vidéki faluba, Lasquenet-be, ahol kislányával kibérel egy házat, és megnyitja a csokoládézóját. Borzasztóan bizalmatlanul fogadják, ráadásul a lehető legrosszabb időpontban nyit: a böjt kezdetén. Mivel a falu temploma épp szemben van, több sem kell a tiszteletesnek: alapvetően háborút indít ellene. Vianne megpróbál beilleszkedni, minél több helybelit megnyerni, de a miséken elhangzott szavak minden igyekezetét aláássák.

Vianne különleges nő, mint ahogyan az anyja volt, és a lánya lett. Mindannyian alkalmazzák a mágiát, hogy az életben boldogulni tudjanak. Harris olyan finoman és olyan képlékenyen érezteti azokat az apróságokat, amikkel az embereket befolyásolják, sugallja, hogy akár még többre is képesek lennének, ha Vianne-t valami vissza nem tartaná. A bigott vallásosság, az isteni helytelenítés és helyeslés méltó ellenfélre akadt a szétterpesztett, rontásűző ujjakkal, a vesébe látó szemek élességével, a rituálékkal, és azzal a tudással, amit ez a rejtélyes asszony a csokoládékba sűrített. Vianne kutatja az emberi lelkek titkait, és maradásának kulcsa Reynaud atya féltve őrzött titka. A pap elfojtott kisebbrendűségi érzése egyre inkább feltör, az aszkézis furcsa perverziójával együtt, és az ördög megtestesülése válik Vianne-ből. A pap és közte egyre mélyül az ellentét, de közben a kis falu lakói egyre inkább elfogadják, dacára a dörgedelmes prédikációnak, és úgy tűnik, Vianne biztosítani tudja lányának a várva várt állandóságot.

Amit az előzőleg olvasott könyvből hiányoltam, itt sokszorosan megkaptam: az apró csodák, a szinte érezhető ízek, illatok, a látvány, mind együtt volt. Ügyesen bánik a mágiával is, természetesen árad a szereplőkből, és hat át mindenkit, azt is, aki egy kis forró csokira tér be a Céleste Pralinébe, és valami nagyon neki való különlegesség élményével távozik, és bennünket is, olvasókat. Nem tudom, Harrisnak milyen a viszonya az egyházzal, de a főszereplői annyira pogányak, annyira teli vannak különleges erővel, mint Vianne, hogy meglepődnék, ha nem lenne valós alapja annak az ellentétnek, amit itt finoman éreztet. Az öröm nélküli, valami megfoghatatlan felsőbb hatalmak árnyékában leélt féléletek szinte csatát vívnak önmaguk elfogadásával, és azzal, hogy az életet élvezni kell, hogy a bűnnek mondott élvezetek csak teljesebbé teszik a lakókat. Ezért szeretem Harrist. Úgy tud varázsolni, hogy elhiszem, és közben úgy érzem a csokit a számban, hogy nem ettem egy falatot sem.

írta Nima, 2008. nov. 12. 20:22

Kategóriák: regény, romantikus, titkok, misztika, 2008

Címkék: Joanne Harris, kedvenc, Ulpius ház

26 komment

Eddig 26 komment érkezett

1. Amadea 2008. 11. 12. 20:55 - Válasz erre
Milyen gazdaságos megoldás:D
Én is megvettem, de most a Szent bolondokat olvasom:)
2. Nima 2008. 11. 12. 21:07 - Válasz erre
arról nem is szólva, hogy ettől nem lehet elhízni.:)))
nálam is itt figyel a Szent bolondok, de azzal még várok. valahogy óvakodok ezektől ez egyházas-kolostoros témáktól.
3. Nani&Zitus 2008. 11. 12. 22:48 - Válasz erre
egyik nagy kedvencem, félelmetesen jól megírt könyv

az emberi érzések és kapcsolatok olyan széles skáláját vonultatja fel, hogy azt tanítani lehetne
4. zellerjuli 2008. 11. 13. 6:37 - Válasz erre
Imádom!És tegnap megérkezett a boltba az új könyve is.Ahogy elnéztem,a Rúnajelek éppen neked való lesz!:)
5. picidzé 2008. 11. 13. 8:54 - Válasz erre
Próbálkoztam vele, nem ment.

A filmmel is, mert aszonta a csajom (aki akkor új volt), hogy tök jó, és nézzük meg együtt. Azt hiszem, hatszor futottunk neki - megjósolható végeredményel.
6. Nima 2008. 11. 13. 9:06 - Válasz erre
dzé, emlékeim szerint a film borzalmas, a könyvhöz képest legalábbis biztosan az.
Harris pont az az író, aki egyik kategóriába sem sorolható be: nem szépirodalom, nem kaland, nem fantasy, nem ezoterikus, nem misztikus, hanem mindenből van benne egy kicsi, egyszerre realisztikusan és egyszerre cikornyásan tálalva. szerintem nagyon különleges a stílusa, de az biztos, ha nincs egy kicsit 'emelkedettebb' lelkiállapotban az ember, nem megy át a lényeg, pedig az az igazán élvezetes. nekem a Partvidékieknél pont ez hiányzott, ott szimplán csak jól írt, de nem volt benne semmi különleges.

Juli, a Rúnajelek ifjúsági könyv, szal egyáltalán nem biztos, az ilyeneket mindig megszívom.:) de az sem hiányozhat a polcról, már csak a teljesség miatt sem.
7. szeee 2008. 11. 13. 9:36 - Válasz erre
Na, épp tegnap voltam könyvtárból és gondoltam most már muszáj lesz Harristől olvasnom valamit, mert Nima annyira dícséri :-) A Csokoládé és az Urak és játékosok között vaciláltam, végül az utóbbit vettem ki. Már bánom :-)
(Nekem a film tetszett, nem volt rossz szerintem.)
8. szeee 2008. 11. 13. 9:37 - Válasz erre
szóval könyvtárban...
9. Nima 2008. 11. 13. 9:42 - Válasz erre
szeee, ne bánd sztem, mindkettő nagyon jó.
megvallom, én a Csokoládét rakosgattam ide-oda már jóideje, nehéz volt belefognom. pedig több, mint jó, dehát ezt már csak utólag tudja megállapítani az ember.
az Urak is van legalább ilyen jó, csak más a téma.

így utólag azt mondom, a partvidékiek hanyagolható, rajongóknak ajánlott csak, a többi, amiket eddig olvastam, azokra lehet mondani, hogy egy színvonal.
10. Szilvi (borostyan) 2008. 11. 13. 11:29 - Válasz erre
:( Joanne Harristől én első próbálkozásra az Ötnegyed narancsot kezdtem olvasni, sötét eredménnyel. Úgy az 50. oldalig jutottam, aztán lemondtam róla. Több könyvét még csak kézbe sem vettem, nem hogy belelapozzak.

De ha azt mondjátok a Csokoládé tényleg annyira jó, akkor teszek még egy kísérletet.

A film (Csokoládé) nekem egyébként tetszett. :P
11. horida 2008. 11. 13. 14:38 - Válasz erre
Tessék nyomon követni Vianne életét a Csokoládécipőben. Legalább annyira megkapó. :)
Véleményem szerint az írónőben mindenki azt a nosztalgikus megfoghatatlan varázst szereti, amit - ahogy Nima írta - lehetetlenség skatulyázni. Az egész regény az érzékekre hat, ettől olyan jó :)
Én a filmet láttam előbb, voltam vagy 12 éves, karácsonykor adták. Nekem tetszett, ezért olvastam utána a könyvet. Harristól nekem még a Szederborral vannak élményeim, de a Csokoládé (meg a cipője) nekem nagyobb élményt adott.
12. Amadea 2008. 11. 13. 15:11 - Válasz erre
Nekem tetszett a film, szerintem nagyon aranyos. Mondjuk, lehet, hogy a könyvhöz képest tényleg nem olyan jó.
Nima, hát, egyház van benne, de olyan vándorcigányos-cirkuszos elemek is, nekem egyelőre tetszik. Sztem azért próbáld meg.
13. mademoiselle 2008. 11. 13. 21:18 - Válasz erre
Nima, szerintem a Szent Bolondok fog tetszeni neked. Nekem az a kedvenc Joanne Harris könyvem. Más, nagyon más mint a többi, de klassz. Mindenképp olvasd el :-)
14. Amadea 2008. 11. 14. 16:43 - Válasz erre
Micsoda pikáns kép!:P
15. Nima 2008. 11. 14. 17:11 - Válasz erre
Madem, feltétlenül elolvasom, jóhogy.:)

Am, a tied se semmi.:))
16. zellerjuli 2008. 11. 14. 17:37 - Válasz erre
Jó ez a kép!:)
17. Amadea 2008. 11. 15. 16:40 - Válasz erre
Hát az biztos, hogy több rajta az újság, mint a ruha:DDD
És tényleg olvasd el a Bolondokat, van benne vallási katyvasz meg elvakultság, de annyira nem cseszi fel az ember agyát. Tök izgi:)
18. Nima 2008. 11. 16. 6:47 - Válasz erre
izgi? az jóóó! bár most nem szeretném Harrisszal folytatni, mást is kéne már olvasni.:)
19. Amadea 2008. 11. 16. 18:47 - Válasz erre
Végeztem vele, szívből ajánlom:)
És a Twilightot is!!!:)))
20. szeee 2008. 11. 17. 14:00 - Válasz erre
Nem tudtam megállni, kölcsönkértem a sógornőmtől:-) Épp valami ilyesmi stílusúra vágytam ugyanis. Eddig tetszik, nagyon.
21. Nima 2008. 11. 17. 20:40 - Válasz erre
szeee, a Csokoládét, vagy a Szent bolondokat?:)
a Csokoládé nekem nagyon kellemes csalódás volt. a filmet nem csípem, csöpögős love storyra emlékszem, holott a könyv közel sem erről szólt. sőt, igazából szerelem nincs is benne.
22. Nima 2008. 11. 17. 20:46 - Válasz erre
Twilight holnap jön, meg a Virágok vére is, meg az Arche, meg még nem is tudom, mik, bár várniuk kell a sorukra, mert most Hoffman Itt a földönjét nyúzom. jó, sőt, nagyon jó. bár igyekszem eltekinteni attól a baromságtól, ami a fülszövegben összefüggésbe hozta az Üvöltő szelekkel.
23. szeee 2008. 11. 18. 13:38 - Válasz erre
ja, a Csokoládét. Csak alig van időm olvasni :-( A Szent Bolondokkal is szemezek, tetszik a téma.
24. Amadea 2008. 11. 18. 21:29 - Válasz erre
Ááá Nima mennyi jó könyv:)
Jaj, én a vége felé olyan dühös lettem az Itt a földön olvasása közben... de majd megtudod:)

Röhögj ki, de én nemsokára végzek a Twilighttal, de nem akarom, hogy vége legyen, ezért néhány oldalt újra elolvasok, olyan jó ízlelgetni:)
25. Nima 2008. 11. 19. 7:13 - Válasz erre
dühös? na erre kíváncsi vagyok. bár az még várat magára, mert meghozták a Twilightot, és azt kezdtem el.
nekem nagyon tetszik. kellemes kis hangulat, szimpi szereplők, és a főszereplő sem az a primitív 17 éves kiscsaj. meg nekem nagyon bejön, hogy azonnal megtetszett neki az az öreg autó.
szerintem nagyon tuti könyv.:)
26. Amadea 2008. 11. 19. 19:32 - Válasz erre
Sztem is:) És nekem az is tetszik, hogy Bella olyan kis szerencsétlen, elbukik a saját lábában, és nem egy hülye plázaliba.
Háhá, tudtam én, hogy erősebb lesz a kíváncsiságod és elkezded olvasni:D